Egészséges táplálkozás
PDF Nyomtatás E-mail

A legfontosabb anyagcsere folyamat a táplálkozás, mely testünk ellátásához, működéséhez, fejődéséhez és növeléséhez elengedhetetlen. A helyes táplálkozásnál fontos az elfogyasztott ételek mennyisége, minősége, összetétele, és nem utolsó sorban a változatosság. Az étel, amit eszünk legyen elegendő, tápláló, változatos, és az sem lényegtelen, hogy finom legyen, hogy élvezettel tudjuk elfogyasztani.

Az egészséges táplálkozás a különféle ételek és italok megfelelő arányban és mennyiségben, kellő változatossággal történő rendszeres fogyasztása. Ezáltal a betegségek kockázatát minimálisra csökkenthetjük.

A helyes táplálkozásban az ételek összetevői közül a következőket kell figyelembe venni: a szénhidrátokat, a zsírokat, fehérjéket, a vitaminokat és az ásványi anyagokat egyaránt.

Az egészséges étrendnek megfelelő mennyiségben kell tartalmaznia a szervezetünk számára fontos energiát adó tápanyagokat (fehérjéket, zsírokat, szénhidrátokat) és energiát nem adó tápanyagokat (vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket). Próbáljunk változatosan táplálkozni minél többféle nyersanyag felhasználásával, a lehető legtöbbféle készítési módot alkalmazva. Ezzel nemcsak ízletes ételek kerülnek asztalunkra, hanem sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy minden szükséges tápanyagot biztosítottunk a szervezet optimális működéséhez.

 Táplálóanyag-szükségletünket sokkal könnyebb vegyes étrenddel kielégíteni, mint csak növényi eredetű termékekből. A kiegyensúlyozott étrendnek meghatározó részét képezik az állati eredetű élelmiszerek, ezen belül is a húsoknak jelentős szerepük van a fehérje bevitelben. Húsokat és készítményeit naponta ajánlott fogyasztani.
A húsok nagy mennyiségű teljes értékű fehérjét tartalmaznak, átlagosan 20 grammot 100grammonként, a hús  az egyik legfontosabb koncentrált, teljes értékő és jó biológiai hasznosulású fehérjeforrásunk. Már napi 50 g hús elfogyasztása is a teljes esszenciálisaminosav-igényünket fedezi, és fehérjeszükségletünknek pedig 20%-át.

A húsok megítélése fogyasztás szempontjából zsírtartalmuk függvénye. Napi fogyasztásra a soványabb húsok javasolhatók. Ilyen értelemben nemcsak sovány húsú állatok vannak, hanem egyazon állat különböző részei is eltérő zsírtartalommal bírnak. Legsoványabb húsa a vadaknak van: vadnyúl, fácán, őz stb. Ajánlott a csirke-, pulykamell, comb, sovány sertés ( karaj, comb), sovány marha hús. Ha tehetjük a látható zsiradékot távolítsuk el ételkészítés előtt.

A zsíroknak jelentős biológiai szerepük van: a legnagyobb energiatartalmú tápanyagok, a sejtek nélkülözhetetlen építőkövei, a zsíroldható vitaminok és aromaanyagok hordozói, a bőr alatti zsírszövet mechanikai védőréteg és hőszigetelő réteg. A zsír a húsban zsírszövet formájában van jelen. Ez lehet jól látható felületi zsiradék vagy az izmon belüli, márványozottságot adó zsír. Az előbbit el lehet távolítani, az utóbbit gyakorlatilag nem.

Baromfi esetén nagymértékben függ az elfogyasztott zsír mennyisége attól, hogy a húst bőrrel együtt vagy anélkül fogyasztottuk.

A húsok koleszterintartalma - a közhiedelemmel ellentétben - nem kimagaslóan nagy.

 Az emberi szervezet életműködésének fenntartásához nemcsak olyan tápanyagok kellenek, amelyek energiát szolgáltatnak (zsírok, fehérjék, szénhidrátok), hanem olyan természetes szerves vegyületek is, amelyekből csak kis mennyiségre van szükség. Ilyenek a vitaminok, amelyek nélkülözhetetlenek, mert szabályozzák az anyagcserét, az energiaforgalmat, az enzimműködést és a szervezet megújítását. A vitaminok két nagy csoportba sorolhatók: zsírban oldódó (A, D, E, K) és vízben oldódó (B-csoport, C) vitaminok. A húsok a B-vitamincsoport tagjait (B1, B2, niacin, B6, B12) tartalmazzák jelentős mennyiségben. Zsírban oldódó vitaminokat a hús kis, a belsőségek viszont nagy mennyiségben tartalmaznak, főleg A- és D-vitamint.

 Az ember egészséges élete elképzelhetetlen megfelelő mennyiségű és helyes arányú ásványianyag-ellátás nélkül. Az élelmiszerekben található elemeket előfordulási koncentrációjuk, fiziológiai szerepük és az emberi szervezetre vonatkozó szükségleti értékük alapján makro- és mikroelemekre osztjuk. A makroelemek közül a nátrium és a kálium megfelelı arányban található a húsokban.

A mikroelemek közül kiemelkedő a húsok vastartalma. A vas központi szerepet játszik a vörösvértestek felépítésében, a szervezet oxigénellátásában. Magas vas tartalmuk jól hasznosul. Növényi eredetű élelmiszerekkel együtt fogyasztva, a növényi eredetű vas hasznosulását is javítja (a vashiány gyakori probléma vegetáriánus táplálkozás esetén).

A máj különösen gazdag vasforrás. Szintén nagy mennyiségben fordul elő a húsokban a cink.  

 A hús értékes táplálékunk. Főbb étkezéseinken, ünnepeinkkor már ősidők óta nélkülözhetetlenek az ebből készült ételek. A rendkívül változatos, sokféleképpen elkészíthető húsételek, húskészítmények nemcsak gasztronómiai élményt nyújtanak ízük, illatuk miatt, de egyben esztétikai élvezeti források is.

A húsétel a legtöbb kultúrában a családi és társadalmi ünnepek, vendégváró asztalok fő fogása. Ez a kiemelkedı hely mind a gasztronómiai élmény, mind tápanyagainak gazdagsága miatt megilleti, mivel a hús igen fontos fehérje-, zsír-, vitamin- és ásványianyag-forrás.

 Nem hanyagolható el a baromfihús egészséges táplálkozásban betöltött szerepe sem. A baromfihús finom rostú és tömött, főzve és sütve is ízletes; a zsír magában az izomban nem rakódik le, hanem csak a bőr alatt és a belső részekben. Legjobb húsa általában az egy éven aluli állatoknak van, a két éven felülieké már csak levesnek való. Emészthetőségük igen jó. Nagy teljes értékű fehérjetartalom, sok húsbázis. A zsírtartalom széles határok között változik, a csirkehús zsírtartalma csekély, míg a hizlalt liba, kacsa húsa sok zsírt tartalmaz. A baromfizsír koleszterin tartalma közel azonos a sertészsíréval.

 A baromfihús mindenképpen olcsóbb állati fehérjeforrás, mint a tejtermékek és a vörös húsok. A XXI. században alighanem már csak ezért is egyre több baromfiterméket közte pecsenyekacsát és libát fogyasztunk. A kacsahús leginkább Európában és Kínában örvend nagy népszerűségnek, a világ kacsaállományának 60-65%-át Kínában tartják.

 A ma ismert házi kacsa a hazánkban általánosan elterjedt tőkésréce nemesítéséből keletkezett. A világon először feltételezhetően a Távol-Keleten, Kína területén történt az első háziasítás, Dél-Európában i.e. 1500-ban, majd Európa többi részén a kora középkorban kezdődött el a kacsatartás. A ma ismert és fogyasztott kacsák nagyüzemi körülmények között több mint háromszor akkora testtömeget érnek el, mint vad társaik. A pekingi kacsa világhírű, Kínában az egy főre jutó fogyasztás bőven meghaladja a csirkehúsét. A csirkéhez hasonlóan a kacsa néhány (6-8) hetes kortól vágható, ezt nevezzük pecsenyekacsának. A hús felhasználásától függően idősebb korban is, akár 16 hetes korukig kivághatók.. A kacsahús magas fehérjetartalmú fehér hús. Íze jellegzetes, ősi, vad aromákat is tartalmaz. A kacsahús azon túl, hogy jó fehérjeforrás, nagy mennyiségben tartalmaz riboflavint (B2-vitamin), niacint (B3-vitamin) és foszfort, továbbá vasat, cinket és thiamint (B1-vitamin). A bőrétől és az az alatt lévő zsírrétegtől megfosztva alig több zsírt tartalmaz, mint a csirkemell.